II. A nagy meghallgatás.


Reggel már korán fent voltam hisz nagyon izgultam már a meghallgatás miatt. Gyorsan lezuhanyoztam plusz megmostam a hajam majd gyorsan meg is szárítottam. Vissza mentem a szobámba felvettem a mai ruhámat ami egy fekete szaggatott farmerből és egy fekete-piros kockás ingből állt és persze a kedvenc fekete tornacipőmet sem hagyhattam ki. Miután végeztem az öltözködéssel egy enyhe sminket tettem fel és kifésültem élénk kék hajamat.Vártam hogy Josh megérkezzen mert már jelzett nekem hogy fél óra és itt van. Addig leültem és átnéztem a dalokat amiket még régebben írtam csak úgy hobbiból. Annyira belemerültem hogy észre se vettem hogy nyitódik az ajtó és bejött rajta persze csak azután vettem észre miután hátulról jól megijesztett.
-Josh!-szóltam rá viccesen - Mi az már nem is örülsz nekem? -kérdezte a sértődöttet játszva.
Beszálltunk a kocsiba és indultunk a stúdió felé bár nem értem Josh hogy akar bejutni hisz szerintem be kell jelentkezni vagy valami mást de nem tudom hogy hogy szeretné de mindegy rá bízom inkább.
Mikor odaértünk elkezdtem izgulni hisz mégis csak az álmom megvalósításáról van szó. Lassan sétáltam az üveg ajtó felé hogy egy kicsit húzhassam az időt azért hogy addig lenyugtassam magam egy kicsit. Ahogy beértünk egy fiatal nő fogadott minket.
-Jó napot kívánok miben segíthetek?
-Jó napot jöttünk a meghallgatásra-szólalt meg mögöttem Josh.
-Rendben második emelet,balra a huszonkettes stúdió.
Megköszöntük majd mentünk is fel. Itt álltunk az ajtó előtt és bekopogás után hallottunk egy "tessék" szót majd bementünk. Ahogy beléptem elállt a lélegzetem gyönyörű volt teljesen modern felszerelésekkel felszerelkezett stúdió. Gondolatmenetemből  egy fiatal srác zavart meg. Bemutatkoztunk egymásnak így megtudtam hogy az ő neve George és ő fogja meghallgatni a hangomat. Miután megbeszéltünk mindent beálltam a másik szobába ahol énekelni fogok. Gondoltam elsőnek a dalomat fogom eljátszani ami a We can't stop nevet kapta. Úgy láttam tetszett George-nak. Ennek örültem is. Miután kijöttem megkérdezte hogy én írtam-e ezt a dalt. Mondtam neki hogy igen én mire nagy mosoly terült szét az arcán aminek én is örültem hisz ez jó jel azt hiszem.
-Van még más saját szerzeményű dalod? - kérdezte.
-Igen itt is vannak ha érdekel megmutatom.
-Az jó lenne-mosolygott szélesen.
Odaadtam neki majd gyorsan átnézte és bele-bele olvasott.
-Te nagyon jó dalokat írsz így látásra tetszettek nem rossz a hangoddal sincs gond egy kicsit javítani kell rajta azaz finomítani és szuper leszel. Gondolom nem jársz énekelni sehova vagy igen?
-Nem nem nagyon.
-Hidd el jó leszel, ha megadod a telefonszámodat mindenképp felhívlak de  még nem tudok dönteni mert meg kell beszélnem a többiekkel hisz egyedül nem dönthetek.
-Oké itt a telefonszámom-majd átnyújtottam egy cetlit amin a telefonszámom van.
Még beszélgettünk egy kicsit erről az énekes karrieröl hogy miért szeretnék ezen a pályán úgymond dolgozni stb.
***
A kocsiban ülve azon gondolkoztam hogy miért nincs itt ő akire most van a legnagyobb szükségem de ezt csakis magamnak köszönhetem hisz amikor elmentem legalább neki szólhattam volna hogy miért és hogy hova megyek. Az se biztos hogy emlékszik-e még rám hisz igaz kis korunk óta mindig együtt voltunk mert egymás mellett laktunk és 16 évesen menekültem el. Jó 2 év telt el azóta de akkor sem hinném hogy emlékszik. Na jó Angela hülyeségeket beszélsz hisz ki ne emlékezne a kiskora óta ismert legjobb barátjára. Jó ez igaz de várjunk most magammal veszekszem? Ügyes vagyok. Na mindegy inkább figyelem az utat bár nem sokáig mert mire észbe kapok már ott vagyok a plázánál mert megkértem Josht hogy tegyen itt ki mert még van egy kis elintézni valóm. Gyorsan besiettem mert közbe elkezdett esni az eső is  pedig milyen jól kezdődött ez a nap. Már megint ez az érzés úgy értem mostanában valahogy mintha valaki figyelne vagyis lehet hogy képzelődöm de van egy olyan érzésem bár gőzöm sincs kinek lenne kedve nézni az én unott fejemet. Bementem az egyik üzletbe venni ennivalót hisz valamit kell ennem és utána meg bementem egy kávézóba inni egy kávét hogy egy kicsit felpörögjek és utána megyek is haza.
***
Amint hazaértem rögtön átöltöztem itthoniba és elkezdtem főzni a kaját ami nem más lesz mint krumplis tészta. Miután jó fél óra múlva kész lett és meg is ettem. A telefonom csörgésére lettem figyelmes,  ismeretlen ki lehet az gondoltam. Mindegy felvettem.
-Haló itt Angela.-mondtam.
-Tényleg te vagy az?
Megállt bennem az ütő is...........



Sziasztok remélem tetszett a zene amit énekelt az Miley Cyrus-tól volt a We can't stop de itt most vegyétek úgy hogy Angela írta a dalt  :D
Csináltam egy facebook oldalt ahol ha értesülni szeretnétek hogy mikor lesz a kövi rész vagy hogyha van valami infó akkor ott megtudhatjátok a link a végén lesz. Igaz nem vagyunk még olyan sokan sőt de fel kell készülni mindenre :D

Facebook oldalam: https://www.facebook.com/pages/Angelas-Life/299874676803666

I. Ki is vagyok én.

Este van. A lámpák szépen bevilágítják London utcáit. Szeretek ilyenkor kint ülni a teraszon , hisz a látvány amit látok mindig gyönyörű marad, hiába láttam már nagyon sokszor, sosem unom meg. 

Vissza battyogok a szobámba és bekapcsolom a TV-vét hátha megy rajta valami érdekes dolog ,de nem jártam szerencsével ezért inkább elmegyek fürdeni. Fáradtan dobtam le magamról a ruháimat és álltam be a kádba. Körlbelül fél óra múlva készen is lettem. Fogat mostam majd bebújtam az ágyba és szép lassan elaludtam.

***

Az ébresztőm csörgésére ébredtem mint mindig most is nagy nehezen kikeltem az ágy rabságából és utam a konyhába vezetett. Csináltam gyorsan egy kávét majd ettem egy kis falatot és indultam a haveromhoz Josh-hoz. Amióta elköltöztem Amerikából mindent otthagyva, a családomat már ha nevezhetem annak őket a legjobb haveromat, Harryt akire számíthattam a legjobban, azóta itt Londonba nincs túl sok barátom csak Josh. Már láttam is amint ott ül a padon egyedül. Nem tudom bárhol fel tudnám ismerni ezt a jellegzetes fekete hajat, persze sok embernek fekete de neki valahogy más már 20 m-ről kiszúrtam és futottam is oda hozzá hisz már elég rég találkoztunk.
-Szia Josh- üdvözöltem mosolyogva és már csimpaszkodtam is a nyakába egy ölelésre. Nem szoktam ilyen nyitott lenni az emberekkel de ő a második ember aki előtt ennyire nyitott vagyok persze Josh nem pótolhatja soha sem Harryt, de itt Londonba ő az akire számíthatok jóban,rosszban. Ő is köszönt majd elindultunk egy kávézó felé közben mindenről beszélgettünk amiről lehetett.
-Tényleg Ang (így becéz engem) mi van az énekesi karriereddel hisz az volt az álmod nem?
-De, de nehéz bekerülni főleg nekem lenne a legnehezebb hisz még előadónál se voltam akik meghallgathatnának. És amúgy is a zenei iparban annyian próbálkoznak szóval nem hinném hogy pont én Angela Robinson lenne a kiemelkedő tehetség.
-Egy próbát szerintem megérne. Szóval arra gondoltam elmehetnénk ketten az egyik kiadóhoz hogy meghallgassanak téged. Nemet nem fogadok el.-mondta mosolyogva.
-Nem tudom.
-Akkor ezt vehetem egy igennek? Figyu ha nem próbálod meg soha nem lehetsz énekes és szerintem gyönyörű hangod van és tehetséges is vagy.
-Van más választásom?-kérdeztem reménykedve.
-Nincs.
-Oké akkor próbáljuk meg.
Megállt és megölelt. Láttam rajta hogy örül neki és én is örültem neki hogy bátorított és hogy mellettem áll. Megérkeztünk a kávézóba kértünk két kávét, egy dobos és egy erdei gyümölcsös tortát. Megettük majd elbúcsúztunk egymástól.
-Akkor holnap megyek érted és elmegyünk az kiadóhoz.
-Oks köszi mindent.-mondtam mosolyogva majd egy ölelés keretébe elváltunk egymástól. Utam hazafele vezetett. Amint hazaértem a cipőt lerúgva indultam a gép elé megnézve az e-mailt és egyéb dolgokat. Láttam hogy jött egy levelem gyorsan megnyitottam de ami ez után jött az sokkolt. Anyám írt. Honnan tudja az e-mail címem?! Teljesen kiakadtam nem akarom hogy bármit is tudjanak rólam hisz direkt azért költöztem el onnan hogy elfelejtsem őket. De mit is írt:

"Szia Lányom.
Tudom furcsa hogy most írok neked hisz már vagy 2 éve nem láttál minket a családodat. Szeretném ha visszajönnél hozzánk és megbeszélnénk mindent. Sajnálom hogy nem hittem neked és hogy elhordtalak mindennek de megbántam és szeretném/szeretnénk ha visszajönnél.
                                                                                       Üdv.:
                                                                                                   Édesanyád "

Sokk alatt voltam hogy volt képe 2 év után pár sorral "bocsánatot" kérni??!! Haragszom rá 4 év után is és nem fogok neki vissza írni soha sem. Rögtön ki töröltem az üzenetet és próbáltam elfelejteni ami nem lesz egyszerű sajnos. Úgy gondoltam most szükségem van valami hidegre ezért gyorsan vettem egy frissítő zuhanyt. Körülbelül este hét felé járhatot mert Josh-hal elbeszéltük az időt. Ma már nem akartam nagyon csinálni semmit se inkább pihenni. Izgulok a holnap miatt hogy mit fognak mondani vagy hogy sikerül-e. Egy óráig zenét hallgattam hátha kitudom ezt az egész üzenetet verni a fejemből de rájöttem hogy úgyse tudom hiába szeretném. Igazából azért is költöztem el mert anyám elvált az apámtól és jött helyette egy új pasi aki folyton vert titokba amikor anyám nem volt otthon hiába mondtam neki hogy ver a pasija nem hitt nekem ahogy a nővérem Kim aki 5 évvel idősebb nálam. Egyedül Harry volt ott mellettem akiben bíztam teljes szívemből de még ő se  tudta hogy miért mentem el. Őt sajnálom/sajnáltam a legjobban amiért otthagytam. Sokáig hívogatott sőt még most is szerintem hívogatna ha nem változtattam volna meg a számomat és minden egyéb elérhetőségemet. Megfogadtam hogy sohasem fogok vissza menni Amerikába semmi féle képpen az biztos.
Addig merengtem ezeken a dolgokon amíg el nem nyomott az álom.